Felépítés:

Felépítésük a prokarióta sejtekre jellemző. A baktériumsejt alapját, mint minden sejtnek, a citoplazma adja, melynek 80%-a víz. Ebben sejtmag nincsen, csak maganyag, amely tulajdonképpen egy gyűrű alakú DNS-ből, a kromoszómából és több apró DNS karikából, plazmidokból épül fel. Sejtmagról akkor beszélhetnénk, ha az örökítő anyagot sejtmaghártya választaná el a citoplazmától. Így a sejt életfolyamatai a membránrendszerhez köthetőek A sejtplazmát sejthártya veszi körül, amely szoros kapcsolatban áll a baktériumot körülvevő sejtfallal. A sejtfala különbözik a növényi sejtfaltól, de ugyanúgy védelem biztosítására szolgál, valamint megtartja a sejt alakját. Elsősorban fehérje és szénhidrát típusú vegyületek alkotják ezt a merev, vastag képződményt. Ezen felületnövelő betüremkedések, mezoszómák találhatóak, amely a sejtosztódást segíti. Igen sok baktérium termel különféle szerves polimereket, amelyek kívülről a sejtfalra rakódnak. Ha ennek szerkezete laza, akkor nyálkaburoknak nevezzük. Ha a szerkezete kompaktabb, vastagabb, akkor toknak nevezzük. Ezek részben a kiszáradástól védik a sejteket, de tartalék tápanyagként is funkcionálnak. A prokarióták felszínéhez kapcsolódva, abból mintegy kinyúlva található szerkezeteket két csoportba sorolhatjuk. A flagellumok /ostorok és csillók/ az aktív mozgást, a pilusok és fimbriák pedig a sejtek tapadását szolgálják. A pilus és fimbria elnevezést egyes szerzők szinonimaként használják. Célszerű azonban őket funkció szerint elkülönítve használni. A fimbria rövid, serteszerű képlet, melyek funkciója az egymáshoz és más felületekhez való tapadás. A pilusok hosszabb csőszerű képletek, amelyek a baktériumok közötti konjugációt /genetikai állományuk átadása más sejteknek/ biztosítják.